Elrabolva 2. (2012)
Luc Bessontól már nem lehet sokat
várni. Az utóbbi években bizonyította: nem tud már maradandót alkotni. Akárhány
ötlet pattan ki a fejéből, mindegyik nagy kínok közt elhalálozik. Így járt
legutóbb bemutatott Lockout is, a Párizsból szeretettel, amikben mint író
és producer vett részt. 2009-ben kezdte el az Artúr-trilógiát. Mondanom sem kell, hogy reménytelenül rossz filmek
lettek. 2008-ban volt egy jó húzása, megírta az Elrabolvát, amely talán az utóbbi évek legjobb akciófilmjévé nőtte
ki magát. A 2000-es években nem volt jó filmje volt Bessonnak. Általában amibe
beleütötte az orrát, az rosszul sült el. Várhatunk még jó filmet az egykori
zseniális rendezőtől?
Az Elrabolva
talán mondanivalóval nem rendelkezik, sőt, még nagy mondatokkal sem, de mégis
valahogy klasszikus lett. A folytatás persze kötelező volt a nagy bevétel
miatt. Luc Besson a forgatókönyv-halomban fetrengve két rossz szkript között
kiadta a kezei közül a folytatást is, keresett hozzá egy már jól ismert
barátot, Olivier Megatont (akinek a neve igen jól összecseng egy
Transformers-bábuéval).
Tényleg kötelező volt ez a második
rész? Bryan Mills CIA-ügynök most nem csak lányáért harcol, hanem ex-nejét is
megmenti, sőt a saját bőrét is próbálja nem megpörkölni. Persze megint az
albánok a hunyók. A film úgy kezdődik, hogy egy albán faluban az előző rész
áldozatait temetik a szülők. Már éppen jó lenne a jelenet, amikor hirtelen
megszólal a legöregebbik családapa angolul – ismétlem albán környezetben. A
főcímen kívül ez a film első nagy baklövése. A Mills család egy rakás
fölösleges történés után (a lány pasija, az autóvezetés, stb.) Isztambulba
utazik, hogy ott töltse a nyári vakációját. Talán egy folytatásba nem is fért
volna bele több történet, főleg hogy ez is alig lépte túl a másfél óra határát.
A haverommal a moziban kérdezgettük is, hogy mikor kezdődik el a sok akció, de
aztán egyszer csak belevágott a közepébe. Ahogy mondtam: belevágott. A rendező ugyanis próbálta a korábbi film zseniális
vágásait ebben is alkalmazni. Korántsem sikerült. Az akciójelenetek
nézhetetlenek. Annyira gyors a vágás, hogy szinte nem látunk semmit a filmből,
vagy ha mégis, az a következő pillanatban elillan az emlékezetünkből – ezért
lesz a film végén olyan érzésünk, mintha nem is néztünk volna semmit.
Haverommal meg is jegyeztük: Mintha csak
most peregtek le volna a film előtti előzetesek.
Se füle, se farka. A szereplők közt nincs
új, nincsen jellemfejlődés… De hát miért is várunk el ilyen bonyolult dolgokat
egy második résztől? Az egyetlen ok, ami miatt nem vágok eret, az Liam Neeson.
A hirtelen lett akcióhős orgánuma és kisugárzása nagyon jót tesz a filmnek. Az
eredeti, mély hangja kicsit talán kizökkent ebből a pörgős filmvilágból, amit
ez az ’alkotás’ felépít. De ez sem elég arra, hogy ne ássuk el örökre a filmet.
Számtalan logikátlansággal rendelkezik
a film. Gondolok itt arra, amikor Kim gránátokkal tájékoztatja apját a hollétéről.
Vagy az, amikor a lány, aki éppen most tenné le a jogosítványát, már profi
módon vezet Isztambul szűk és kanyargós utcáin. Luc Besson valószínüleg egyszer
csak felkelt és miközben megreggelizett, megírta a szkriptet.
A látvány és a hang szinte élvezthetetlen.
Statikus zörejek kísérik az akciójeleneteket, melyeket már a főcím alatt
hallhattunk. Száz szűrő van a képen, sokszor már élvezhetetlen szinte az is. A
kamera rázkódik, a vágások láthatatlanok…
Nem szoktuk végigbeszélgetni a filmet a
moziban, de most egész végig pofáztunk, a film baromságaira rámutattunk. Ha nem
moziban nézed, és nem adsz ki rá pénzt, egész jó szórakozás, ugyanis jókat
lehet röhögni a sok blődségen, amit a film felállít. Csakhogy aki megnézi a
filmet (és nem a Filmünnep alatt, amikor ugye 690-ért már bemehetsz), akkor
igen intenzíven lehet kaparni a falat. Ráadásul mellette volt még egy köteg jó
film, mint pl. a Feláldozhatók 2., a Bourne-hagyaték, a Ted…
Akárhogy is próbálom megérteni a
filmvilágot és legfőképp Bessont, nem sikerül. A harmadik rész ugyanis már
tervben van, ugyanúgy Besson forgatókönyvével. Hogy mit próbálnak kihozni
belőle és hogy ki fog elmenni rá… Hogy én messziről elkerülöm, az hótbiztos.
Színészek: 50%
Rendezés: 10%
Forgatókönyv: 10%
Zene: 40%
Látvány, hang: 35%
Történet: 10%
A
film: 25%
színes, feliratos, francia akcióthriller, 91 perc, 2012
rendező: Olivier Megaton
forgatókönyvíró: Luc Besson, Robert Mark Kamen
zeneszerző: Nathaniel Mechaly
operatőr: Romain Lacourbas
producer: Luc Besson
vágó: Camille Delamarre, Vincent Tabaillon
szereplő(k):
Liam Neeson (Bryan Mills)
Maggie Grace (Kim)
Famke Janssen (Lenore)
Rade Šerbedžija (Murad)
Leland Orser (Sam)
Luke Grimes
rendező: Olivier Megaton
forgatókönyvíró: Luc Besson, Robert Mark Kamen
zeneszerző: Nathaniel Mechaly
operatőr: Romain Lacourbas
producer: Luc Besson
vágó: Camille Delamarre, Vincent Tabaillon
szereplő(k):
Liam Neeson (Bryan Mills)
Maggie Grace (Kim)
Famke Janssen (Lenore)
Rade Šerbedžija (Murad)
Leland Orser (Sam)
Luke Grimes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése